„Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)
REPEDEZŐ PATYOMKIN FALAK?
Szoci áldemokraták és „reprezentatív” szakszervezetek aggodalmai… Valóságos színjáték, egy remekbe szabott tragikomédia bontakozik ki lassan a szemünk előtt. Ugyan a tárgya egyáltalán nem szabadna, hogy komolytalanságra adjon alapot, hiszen a magyar Értékteremtő Ember XXI. századi sorsáról van szó. Végtére is azokéról, akik a hátukon viszik ezt az országot.
Szűkebben ugyan most rólunk szól a fáma, a kereskedelemben dolgozókról, de a probléma általánosnak mondható és összefogásért, szolidaritásért kiált. Nevetni talán ezért nincs is kedvünk, hiszen az egész cirkusz egy tükröt állít minden elé. Tükröt az 1948 és 1956 óta újjászerveződni képtelen, magyar demokratikus baloldal elé, a gyökereit egyáltalán nem találó és SZOT-os jellegét levetkőzni képtelen szakszervezeti mozgalmunk elé. Tükröt állít gyakorlatilag az egész rendszerváltás és a 26 éves újkori demokráciánk elé is!
Reményeink szerint az alulról építkezés és a kollektivitásra, szakmaiságra épülő mozgalmiság újra pályára teheti a magyar Értékteremtő Ember hatékony képviseletét, de addig még nagyon sok teendőnk van. Az első az, hogy tudjunk tisztán olvasni a sorok között és lássuk a fától az erdőt! Induljunk ki az adott, most hirtelen nagy érdeklődésnek „örvendő” témából, vagyis a kereskedelemben dolgozók, az ágazatban érintettek helyzetéből, mely szétcincálva nagypénteki szabadnapban, pótlékokban, vasárnapi boltzárban, csatolt szabad-szombatokban, karácsonyi és szilveszteri nyitva tartásokban, létszámért és bérekért aggódó nagy szólamokban jelenik meg a nyilatkozat-háborúkban, pro és kontra érvekkel bombázva a médiumokon keresztül a társadalom talán még némi érdeklődést mutató részét.
Szögezzük le, hogy a kezdetektől alulról építkező, klasszikus szociáldemokrata értékeken nyugvó Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete (KDFSZ) mindig is kitartott alapelvei és értékei mellett! Az adott kérdésben mindig a hozzáadott értéknek megfelelő, európai szintű bérezés kivívását tartotta az egyetlen helyes útnak, ami mellett nyilván a munkavállalói érdekvédelemnek megfelelően, minden téren szolgálni és kivívni igyekezett és igyekszik a dolgozók jogos elvárásait. Ebben a harcban a KDFSZ azt kapta a munkaadói oldaltól, a menedzsmentektől, amire voltaképpen készült: kőkemény ellenállást és olykor akár méltatlan ellentámadásokat is… De az igazi tragédia az, hogy ebben a harcban szövetségeseket sokszor olyanok közt sem talált, akikben vállaltan és hirdetetten ugyanezek a célok kellett volna, hogy motiváljanak! A Magyar Szocialista Párt (MSZP) ma az adott ügyben ott tart, hogy képtelen kimászni a lövészárkaiból, amit a Fidesszel vívott végtelenített és leginkább verbális harcai során ásott és az egészből annyit szed le, hogy politikai ellensége sajnálja a kereskedelmi dolgozóktól a vasárnapi többletpénzt.
Egyenesen a Fidesz politikai mániájáról beszél, mely a multik vasárnapi munkavégzését támadja. A vasárnapi bérpótlék csökkentésével így „lenézett” kereskedelmi dolgozók mellé állva a vasárnap munkát végzők dupla fizetését tűzi zászlajára. Ez céljai netovábbja! A KDFSZ – szociáldemokrata alapokon – mindig felhívta a figyelmet arra, hogy a pótlék számításának alapját az alapbér adja. Tehát pótlékokért izzadni a bérviszonyok elsődleges rendezése helyett eléggé álságos dolog. A vasárnapi boltzárral kapcsolatos véleményünk nem változott, azt a mai napig a munkavállalók érdekei szerint tudjuk védeni. A magyar Értékteremtő Ember legfőbb érdeke, hogy napi 8 órában, heti max. 6 munkanapon tudja biztosítani a polgári életvitelhez szükséges anyagi feltételeket! Megbecsülten
! Szégyenletes egy olyan hozzáállás, mely a vasárnap szabad eltöltésének jogát a fogyasztói mániával és a plázajárással kapcsolja össze! Csak azért, mert az elkényelmesedett vásárlók jelen állás szerint akár még többen is lehetnek, mint az ágazatban küzdő munkavállalók, dolgozók. Hozzátesszük, bár nálunk az adott megközelítés nem elsődleges: deklaráltan zsidó-katolikus kultúrájú országban számunkra nem elfogadható vallásos honfitársaink felé ilyen ízű üzenet küldése sem! Milliók képviseletéről beszélniük – még az adott ügy kapcsán is – pedig egyenesen kaffkai…
Az ágazat reprezentatív szereplőjéről, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetéről (KASZ) is szót kell ejtenünk sajnos. Az 1993-ban alakult szakszervezet reprezentatív jellegét nem lehet elvitatni, mivel azt a regisztrált tagok alapján méri a mérce. Valódi gyökerei – a bevett gyakorlat szerint – a rendszerváltás előtti idők szakszervezeti tömörüléséig vezetnek vissza. A KASZ szerint nem megoldás a kormány által tervezett és a munkaadók által is támogatott járulékcsökkentés bevezetése. A KASZ 2017. január 1-jétől 10%-os béremelést tart szükségesnek az ágazatban, mert napjainkra (???) a válság akuttá vált: munkabérek színvonala, létszámhiány… Európai viszonylatban tett bérfelzárkóztatást sürgetnek, melynek alapja, hogy 2018. január elsejével a minimálbér nettó értéke el kell, hogy érje a létminimumot (!), illetve a szakképzett munkaerő irányába garantált bérminimum bevezetésével kell lépni. Ezekkel a célkitűzésekkel csak azonosulni lehet! A KDFSZ már csak annyit tenne ehhez hozzá, tisztelegve Hofi Géza előtt: „Jó reggelt, elvtársak! Hol tetszettek eddig lenni?” Mert azért 1993 óta már orvosolni lehetett volna pár betegséget, s talán nem is lenne ennyire elkeserítő az ágazat állapota.
De ha ez nem ment, legalább oda lehetett volna állni az alulról építkező KDFSZ 2010. szeptemberében indított kezdeményezése mellé, amikor is a terjeszkedő és extraprofitot termelő TESCO reálbércsökkentő üzletpolitikája ellen lépett fel. Ekkor a menedzsment fölényesen igyekezett lesöpörni mindent az asztalról, hiszen a több 10ezer fős, „reprezentatív” KASZ elfogadta az inflációt sem követő, megalázó 3%-os béremelést. Az akkor még csak 500 tagot számláló KDFSZ-t ezzel igyekeztek nevetségessé tenni és elterelni a szót a lényegről, az igazi munkavállalói problémákról. Ugyanígy 2011 szeptemberében szintén oda lehetett volna állni a KDFSZ mellé, amikor is sztrájkbizottságot alakítva igyekeztünk kivívni a 10%-os, egy-időben végrehajtandó béremelést, a 94000 Ft-os pénztárosi bérminimumot, a jogerőre emelkedett bírósági döntés alapján járó 2010. évi bérminimumot (89500 Ft) a Bács-Kiskun, Csongrád és Heves megyékben dolgozó pénztáros kollégáknak. De ez nem ütötte meg a KASZ ingerküszöbét, elfogadhatónak tartotta a 4%-os felajánlott béremelést, amit ráadásul a menedzsment 2011. július elsejével foganosított is a központban dolgozók számára, míg 21ezer munkavállalóra csak október elejétől vonatkozott volna a döntés!!!
A KDFSZ az Egyenlő Bánásmód Hatóságot is hajlandó lett volna bevonni az ügybe, egyéb más mellett. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a KASZ sikertörténetének beállított nyári OBI-s kaland is rejteget pár lényegi elemet! Az OBI bér- és munkakörülményei úgymond belső elégedetlenséget szítottak és sztrájkbizottság alakult. A KASZ ezt volt kénytelen úgymond lekövetni, tagadhatatlanul egy elismerésre méltó eredményt produkálva. A sztrájkbizottság és a KASZ kétszámjegyű béremelési ajánlatot kapott az OBI német menedzsmentjétől. De a lényeget azért az a nyilatkozatrész adja, amit a KASZ tett az ügy kommentálása kapcsán. Ennek a lényege az, hogy az OBI 7 évig nem fejlesztette a béreket és új aspektusú bérpolitikájának alapját nem a szakszervezeti küzdelmek, hanem egy végsőnek mondható dolgozói/munkavállalói elkeseredettség és sztrájkhelyzet rakta le!!! A KDFSZ tehát továbbra is kitart elvei és alapértékei, céljai mellett, mert azt az elmúlt évek mind igazolták.
Mindenképpen alternatívát kíván megjeleníteni és kitartó munkával visszaadni a szakszervezeti mozgalom hitelét, visszaszerezni a munkavállalók, a magyar Értékteremtő Ember bizalmát és hitét. A KASZ – SZOT-os gyökerein bőven átlépve – utalást tesz arra, hogy a névválasztás nem véletlen volt 1993-ban. Az 1900-ban alakult Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegyletére utalnak ezzel. Ez tényleg nagyon dicséretes! Amikor – büszke reprezentatív szakszervezetként – feszegeti a vasárnapi boltzár kérdését, amikor aggódik a nagypénteki logisztikáért, amikor látja a túlterhelt, sokszor többletmunkájáért kifizetetlen, alulbérezett, szabadságától megvont, pihenőnapot nem ismerő, magánéletét és betegségét is az áruházban túl- és megélő kollégáit, ne feledje az eredeti KASZ születésének motívumait!
“A bérek és a munkaidő szabályozását, a vasárnapi munkaszünet bevezetését követelték. Kugler Gyula – szociáldemokrata kereskedelmi dolgozó – volt a szónok. Ezt – nyilván gondos előkészítés alapján – egy hangoskodó csoport megzavarta, s kivonult, hogy megalakítsa a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szakegyletét (KAOE). (Ez egy antiszocialista, a tulajdonosok támogatását élvező formáció volt.) 1900. november 4-én, vasárnap este 9 órakor a Teréz körúti Merán kávéházban létrehozták a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegyletét (KASZ).
A gyűlés fő témája a vasárnapi munkaszünet követelése volt. “6 napot dolgozzál, a hetediken pihenjél – ez volt az Úr szava. 6 napot dolgozzál, és ne pihenjél – ez a kalmár szava.”
Az elnök Geiger Árpád lett, Singer Vilmos alelnök, Kugler Gyula a titkár. Ott helyben azonnal 100 kereskedelmi alkalmazott és tisztviselő lépett be, de néhány nap múlva már megduplázódott a taglétszám. A szervezet részét képezte a magyarországi szociáldemokrata munkásmozgalomnak, s élesen elhatárolódott a bolti dolgozók “sárga” szervezetétől, a KAOE-től.” Mert ha van múlt, van miből meríteni! Csak dönteni kell, hogy mi a példa!!! Márpedig a jelen állapotokért kollektíve felelősök azok, akik reprezentatív jogosítványokkal bírtak a helyzet kezelésére!!!
A KDFSZ mindig tudta és tudja, hol a helye és ott is marad!
