Szélsőséges reakciókat szült a fizikai- és betanított munkaerő hiánya.
Egyes cégek ad hoc béremelésekkel és toborzó hadjárattal igyekeznek vadászni alapvetően bárkit, de főként a konkurenseiknél dolgozó munkásokat. Más vállalatok viszont erőből reagálnak, s gyakorta túldolgoztatják az alkalmazottaikat. Szakértők szerint azonban eddig csak kevés termelővállalatnál ismerték fel, hogy a bizalmas munkahelyi légkör, az “emberi” bánásmód ugyanolyan sokat számít a dolgozók megszerzésében és megtartásában, mint a fizetésemelés.
Egy év alatt hetven százalékkal nőtt a fizetése annak a targoncásnak, aki hét alkalommal váltott munkahelyet, miközben ki sem mozdult a győri ipari parkból. A dolgozónak úgy jött össze a bravúr, hogy a szomszédos riválisok egymás után csábították el – fokról fokra többet ígérve neki. Mire hetedszerre mozdult, a havi bére majd’ háromnegyedével lett több mint az induláskor – mesélte lapunknak Mezriczky László hr-szakember, az Ispiro Consulting Kft. ügyvezetője.
De a kétkezi munkásokért folyó hajsza nem csak az ország nyugati felében produkál abszurd helyzeteket. Például egy Pest megyei, multinacionális hátterű termelőcég szenvedett attól, hogy a mellette lévő kereskedelmi elosztóközpont folyamatosan szipkázta el a dolgozóit. A helyzetet megelégelte a társaság és 40 százalékkal növelte az operátori szinten lévők fizetését. Ettől kezdve fordult a széljárás: a kereskedelmi cég 30-40 százalékos munkaerőhiánytól kezdett fuldokolni, mivel nagyon sok dolgozója hagyta ott, hogy a boldogulást inkább a szomszédnál keresse.
A fizikai dolgozók gyakran havi 10-20 ezer forintnyi pluszpénzekért gondolkodás nélkül váltanak munkahelyet, ami az ő helyzetükben indokolt is, hiszen ennek köszönhetően tudják például nehézségek nélkül kifizetni telefonszámlájukat vagy beiskolázni a gyereküket. A cégeknek azonban igen költséges a fluktuáció, hiszen rengeteg pénzük kárba vész, amelyet toborzásra, betanítására, munkaügyi és adminisztrációs kiadásokra fordítanak.
Komoly tartalékok másutt is vannak
Mára egyértelműen kereslet alakult ki az alacsony képzettséggel betölthető munkakörökben is. A korábban a céges diktátumoknak kiszolgáltatott munkavállalók öntudatára ébredtek annak, hogy alkupozícióba kerültek – figyelmeztetett Mezriczky László.
A fordulat körülbelül 2014 második felétől kezdődött, egy dinamikusan növekvő gazdasági környezetben és nem csak a hr-eseket érte felkészületlenül, de a munkaszervezést is. A vállalatoknál nehezen értik meg, hogy a dolgozókat nem lehet oly módon félvállról venni, ahogyan korábban, mert manapság a “nem tetszik, akkor el lehet menni innét” hozzáállás a profitot veszélyezteti. Úgy látja: a magyar cégeknél gyökeres változás kellene hr- és vezetői szinten, ám ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk. A munkaerőhiány kezdi áttörni a cégek “fájdalomküszöbét” és mostanában jelenik meg tömegesen az érdeklődés az új belső kommunikációs modellek iránt. E témában már “tonnaszám” szervezik a konferenciákat – érzékeltette az igényt. Ám ezek látogatói még inkább passzív résztvevők, jellemzően nyomás alatt lévő személyzetisek, akik nehezen nyílnak meg.
Tömegek hiányoznak
A KSH adatai szerint a gyártásban és a feldolgozóiparban közel 670 ezren dolgoznak ma Magyarországon. Jelenleg e szektorokban biztos, hogy tízezres nagyságrendű a hiány betanított dolgozókból, illetve szakmunkásokból – becsülte a Napi.hu-nak Bánhegyi Tamás, a ManpowerGroup Hungary (Manpower Kft.) menedzsere. Tapasztalata szerint a legegyszerűbb munkafolyamatokat ellátó betanított munkások rendkívül keresettek a munkáltatók körében és ugyancsak kiemelkedő az érdeklődés a raktári és építőipari dolgozók, illetve a szakmunkások – például lakatosok, esztergályosok, cnc-forgácsolók – iránt.
A fluktuáció felpörgött : a legalacsonyabb szintű “kékgalléros” dolgozóknak már 5-6 ezer forintnyi pluszpénz is elegendő vonzerőt jelent a munkahelyváltásra. Kétkezi, betanított munkakörök esetében a havi bruttó alapbér még mindig csak 115 és 150 ezer forint körül mozog átlagban – ezért a pénzért azonban a cégek egyre nehezebben találnak munkaerőt. Bánhegyi szerint a vállalatok többsége a kelleténél lassabban jön rá a munkáltatói márkaépítés és a munkahelyi körülmények javításának fontosságára.
Ezres nagyságrendben készítettünk interjúkat a vállalatoknál és azt látjuk, hogy az olyan cégeknél, ahol a kommunikáció stratégiailag van szervezve, a dolgozókat szerény fizetés mellett is meg tudják tartani – magyarázta Mezriczky. Alacsony az elvándorlás ott, ahol napi szinten alakítottak ki kollaborációt: rendkívül sokat számít a dolgozóknak a munkahelyi közeg, a bánásmód, a hangulat, illetve az előrelépési lehetőség. Olyan apróságok mérvadóak lehetnek, minthogy köszön-e a főnök a beosztottaknak reggelenként, vagy sem.
Bajok vannak vezetői szinten
A főnökök pedig egyre kevésbé tudják a régen jól bevált nyers fegyelmezőeszközöket hatékonyan alkalmazni, ezzel együtt most kezd kiviláglani, hogy sok cégnél súlyos bajok vannak vezetői szinten. Ennek egyik oka, hogy sokan nem fordítottak energiát a vezetőképzésre, amely egyébként nincs is jelen a magyar felsőoktatásban. Ilyen képzés eddig csak posztgraduális szinten, vállalatok által szervezett formában volt elérhető.
A gondok jelenlétét megerősíti a Vasas Szakszervezeti Szövetség legújabb felmérése – erről László Zoltán alelnök elmondta: a magyar munkahelyeken igen elterjedt, hogy a dolgozókkal “embertelen” módon bánnak, durván, alpárian beszélnek és egyes helyeken a fizikailag bántalmazzák őket. A bajok gyökerét szerinte nem csúcsvezetői, hanem elsősorban alsó- és középvezetői szinten kell keresni. (Az ugyanakkor nem vitatható, hogy az ilyen helyeken felsőbb szinten érdektelenek a napi munkamenet iránt, illetve aránytalan teljesítményelvárásokat támasztanak).
Sem földrajzi alapon, sem cégprofil vagy cégméret szerint nem tudták meghúzni a határvonalat a téren, hogy jellemzően mely termelővállalatoknál korrekt, s melyeknél brutális a dolgozókkal való bánásmód. Általában elmondható, hogy egy társaság minél távolabb helyezkedik el az értékteremtési lánc csúcsgyártójától, annál rosszabb nála a munkahelyi légkör. Ám László Zoltán szerint számos kivétel van: több dunántúli, sőt borsodi beszállító kkv-t is említett, ahol a munkások ugyan alul vannak fizetve, mégis ragaszkodnak a céghez a jó hangulat miatt. Ezeknél a vállalatoknál gyakorlatilag nincs fluktuáció, a távozások “kihalásos alapon” történnek.
A munkahelyi vezetők viselkedése legalább annyira fontos, mint a bérhelyzet. Az, hogy ma az emberek apró előnyökért is megmozdulnak, arról tanúskodik, hogy a munkahelyi közérzet a legtöbb vállalatnál nagyon rossz – állapította meg a szakember.
Dzsungelharc az elvadult helyeken
Sok társaság érdemben igyekszik fizetést emelni, vagy a szervezet fejlesztésén gondolkodik, ám a vállalatok egy másik, jelentős hányada úgy igyekszik úrrá lenni a munkaerőhiányon, hogy nyolcról 12 órás műszakra áll át és kimeríti dolgozói túlórakeretét. Mivel hozzászoktak az alacsony bérekhez, ebben gyakorta a munkavállalók is partnerek. László Zoltán olyan esetről is beszámolt, ahol egy iparvállalat üzemi tanácsának ülésén a munkások “lehurrogták” a szakszervezet képviselőjét, amikor az a nagymértékű túlóráztatás ellen emelte föl a szavát. Fő érvük az volt: hagyják őket rendesen keresni!
Ám sok helyütt egész egyszerűen kényszerítik az alkalmazottakat a túlmunkára, amely gyakran a középvezetők hirtelen támadt döntése, miközben a felső vezetés nem is tud róla. Az egyik társaságnál például egymás után két szombati napon is berendelték az embereket műszakba. Ám a hétvégi munkát végül nem voltak hajlandóak kifizetni – mondván, nincs
rá keret, mivel nem egyeztettek róla a felső vezetéssel – világított rá, konkrét cégnév említése nélkül.
Másutt kirúgással fenyegetik meg a beosztottakat, ha nem vállalják a túlórákat és nem engedik el őket szabadságra sem. Az érdekképviseletnél olyan esetet is följegyeztek, hogy egy csúcsüzemben működő cégnél még egy nap szabadságot sem voltak hajlandóak kiadni annak a munkásnak, aki a gyereke esküvője miatt kéredzkedett el.
E munkáltatói körben egészen hajmeresztő esetek is ismertek. Például tavaly egy győri cégnél arra köteleztek egy 62 éves asszonyt hogy a munkaidő lejárta után órákra bent maradjon dolgozni egy olyan targoncával, amelyre nem is volt jogosítványa. Egyik nap, az esti órákban a járműre rázuhant egy konténer és a magára hagyott dolgozó szörnyethalt.
A kontroll nélküli túldolgoztatás ugyanakkor súlyosan vissza is üthet az azt alkalmazó cégekre. Mezriczky László negatív példának egy olyan üzemet hozott fel – szintén cégnév említése nélkül – ahol az évente szokásos 2-3 hetes leállást 2-3 napra szűkítették az idén nyáron. A dolgozókkal konzultálva kiderült, hogy nagy többségük immár arra készül, hogy a tél beköszönte előtt felmond – mivel elterjedt a szóbeszéd, hogy a vállalat a karácsonyi időszakra sem fog kiadni szabadnapokat.
forrás: napi.hu
