Az az idő, amelyet a változó munkahelyen dolgozók a megbízás helyszínére történő utazással töltenek, munkaidőnek számít, állapította meg az Európai Bíróság. A döntés az olyan dolgozókra vonatkozik, mint a szociális gondozók, gázszerelők vagy a kereskedelmi képviselők.
A munka helyszínére történő utazást eddig nem tekintették munkaidőnek.
Jogi szakértők szerint a döntésnek „komoly következményei” lesznek. „Ezer és ezer munkáltató döbbenhet most rá, hogy megsérti a munkajogi szabályokat.”
A fizetés elmarad a minimálbértől
Az Irwin Mitchell ügyvédi iroda egyik képviselője egyetértett azzal, hogy a szabályozás „nagyon jelentős” és érdemben befolyásolhatja a fizetések alakulását.
“Ha az utazási időt is figyelembe vesszük, az emberek most heti 10 órával többet dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a fizetett órák száma alapján a munkáltatók a nemzeti minimálbér szintjénél kevesebbet fizetést biztosítanak”.
A Bíróság indoklása szerint a döntés célja, hogy védje „a dolgozók egészségét és biztonságát”, ahogyan azt az EU munkaidőről szóló irányelve meghatározza.
Az irányelv meg kívánja védeni a dolgozókat attól, hogy munkáltatóik kizsákmányolják őket. Szabályokat állapít meg arra vonatkozólag, hogy meddig lehet az alkalmazottakat dolgoztatni, hány szünetet kell biztosítani és a munkavállalók mennyi szabadságra jogosultak.
A döntés terhei
A döntés legfontosabb célja annak biztosítása, hogy ne lehessen az EU-ban olyan alkalmazott, akinek heti átlagban 48 óránál többet kell dolgoznia. A Bíróság kimondta: „Az a tény, hogy az alkalmazott otthonából indul a munkába és oda érkezik vissza, nem a dolgozó kívánságából fakad, hanem munkáltatója azon döntésének közvetlen következménye, amellyel a térségi irodákat megszüntette.
„Annak megkövetelése, hogy munkáltatójuk döntésének terhét az alkalmazottak viseljék, ellentétes lenne az irányelv céljával, amely szerint a dolgozók egészségét és biztonságát védeni kell. Ez a cél magában foglalja a minimális pihenőidő védelmét is.”
forrás: Figyelő
